Sándor Ami
Mindig is lekötöttek a történetmesélés különböző formái: versek, prózák, regények, mozgó- és állóképek. Történetekből állunk, ha valakivel megismerkedünk, végső soron a történeteit ismerjük meg, és azok képezik az emlékeink alapjait is. A fotó számomra olyan, mint egy nyitott szerkezetű novella: valamennyit (ha jól sikerül, akár elég sokat) megtudhatunk valakinek vagy valaminek a történetéből, de a lezáratlanság – hiányérzet helyett – inkább nyugalommal tölt el, ugyanis a pillanat befagyasztásával olyat tehetünk, amire valójában képtelenek vagyunk: örökre élvezhetjük az idő megállítását.
Munkái:
