Nagyapám festőművész, apukám festőművész, én mérnök lettem. Aztán valahogy mégis mindig a képek felé terelődött az érdeklődésem. Otthon megtanultam a Photoshopot kezelni, valamint tizenhetedik születésnapomra kaptam egy kis kompakt gépet, ami régi vágyam volt. Az egyetemen pedig ipari képfeldolgozással foglalkoztam, de közben egyre többet fotóztam, egyre komolyabb felszereléssel. Néhány évvel később az ismerőseim elkezdtek felkérni közösségi eseményeken, esküvőiken fotózni, én pedig szívesen örökítettem meg nekik a fontos pillanatokat. Mostanában pedig a portrézás mellett a mindenféle fura optikai jelenségekkel előállítható “lehetetlen” látványok érdekelnek és az általam előállított fény-árnyék játékok.

Munkái:

Kocka